Sziasztok,
utolsó estémet töltöm a saját ágyamban, ez nem segít a sziporkázásban... A gondolataim az elmúlt pár hét történései közt cikáznak, nem tudok elégszer köszönetet mondani azoknak, akik körülvesznek. Izgatottnak kéne lennem, elégedettnek, esetleg feszültnek, most valahogy mégis inkább csak egy szó jellemez: üres. Holnap 8kor indul a kis család Ferihegyre. 11kor már nem fordulhatunk vissza az itthon felejtett 10000 dologért, amik idő közben eszembe jutnak, mert felszáll a gép és a pilóta nem lassít Kecskeméten, hogy bedobálják az életem ittmaradt részleteit (pl.: barátok). Ha megérkeztem próbálok írni,

Üdv: bkf