Sziasztok,

az utazásról nem ejtenék sok szót, legyen annyi elég, hogy nem aludtam egy percet sem, el tudjátok képzelni a 12 órányi masszív szenvedést. Megérkezés utáni első sokk a bevándorlási hivatalnokokkal való beszélgetés, az enyémnek egy rántott csirkecomb lógott ki a szájából és azzal a megszokott felsőbbrendűségével kérdezősködött, hogy hol van ez a „hungry” (éhes)… no comment, négy pecséttel később a nyolc fős csapatunkból öten nem találtuk a csomagunkat, sokk per kettő. Pár perc múlva szerencsére az enyém meglett a kiürült szalagon, de a ketten poggyász nélkül távoztak. A hotel egyetlen előnye hogy Manhattan szívében van. Az első esti séta sikeresen zárult, máris beújítottam egy sarut este 11-kor, ez a város tényleg nem alszik.

Az első éjszakámat egy idegennel egy takaró alatt töltöttem, ez nem könnyítette meg az elalvást. A keddi nap oktatással és városnézéssel telt. Több dologról tudtam, amire számítottam is, de vannak olyan apróságok, amik egy európai számára igencsak szokatlanok. Az előadásokon annyira lassan és artikuláltan beszélnek, hogy teljesen elfolyósodott az agyam. Elrabolták a harmadik nevem, itt nem használhatom a Fruzsinát, elég nyomasztó félreértés, pedig a vízumomban benne van. A pozitív gondolkodás csak úgy égeti a cinikus elmém továbbá az ajándékboltos csóka kezet fogott velem, hogy „nice to meet you”. A légkonditól megőrülök, a jeges vizet sem nekem találták ki. A kajára nem panaszkodhatok nagyon finom, túl finom… óriási tányéron szolgálnak fel, nálunk hatalmasnak gondolt adagot, de mivel a tányér üresnek tűnik, az érzésed az, hogy alig ettél valamit.

A városnézés is csak azt bizonyította számomra, hogy ez az a hely, ahol most lennem kell, minden ismerős, nem csoda, már szinte mindent láttam a kedvenc filmjeimben. Nem vagyok idegen, mert ennyi erővel mindenki idegen, magyar szót hallani lehet minden sarkon és a csokoládé színű szépfiú sem hiánycikk errefelé. Nagyon kedvesek velünk és értékelik, hogy folyékonyan beszélünk angolul. Az emberek felszínességére számítok, de még nem tapasztalom.

Nehezen tudom megállni, hogy ne vegyek I LOVE NY-os pólót, de már megvannak a képeslapok : )

Üdv, bkf