Sziasztok,

Tegnap végleg bebizonyosodott, hogy egy megdöbbenően babonás nemzettel állok szemben. Lea lépcsőzni akart, mondtam, esélytelen, hogy 14 emeletet másszunk csak úgy felfelé, majd egy párat lifttel egy párat gyalog. Sietnünk kellett, így kerestem a 13mast, de a táblán a 12 után a 14 következik. Nem hittem a szememnek. Mint később kiderült, hogy egyik épületnek sincsen 13. emelete, merthogy senki nem venne ingatlant a szerencsétlen szinten. Majdnem minden este valamilyen étteremben kötünk ki, azt kell mondjam, nem csalódtam még a kóser konyhában. Gyakorlatilag csak abban különbözik, hogy vagy tejes ételeket tartanak a konyhán vagy húst. De nagyon találékonyak, egy kínai étteremben, ami húsos ételek kínált, fagyit ettünk desszertnek, meg nem mondtam volna, hogy hiányzik belőle valami. Megvolt az első „felnőtt esténk”, Eddie egyik ismerősével találkoztunk egy távolabbi városban, egy játékteremben. Emberünknek elég szaftos humora van, irulnom-pirulnom kellett volna, de abból már azt hiszem kinőttem. Másnap utunk a Palm Beach-i állatkertbe vezetett, szép felhős időnk volt, pont alkalmas a sétára. Sokat fényképeztem, még pancsoltam is egy gyerekeknek kialakított szökőkútban a lurkókkal. Meglepően élmény dús volt még számomra is, gyönyörűen van megcsinálva, mintha egy őserdőben bolyongtunk volna, egy csomó állat szabadon mászkált. Mikor hazajöttünk Brian talált egy vonalzót és megmérte mindenki magasságát, nagyon cuki próbálkozás volt, majd mindenkivel közölte, hogy „te jó ég, te hatalmas vagy”. Ma kerti sütögetésre megyünk helyi ismerősökhöz, remélem, nem fullad katasztrófába a baráti látogatás, csak mert a gyerekek nem esznek meg semmit.

Üdv, bkf