Sziasztok,

Megint szerencsekereket néztünk, csak most tini kiadásban, vannak itt okos gyerekek. Az egyik kérdés Liszt és Kodály nemzetisége volt, mikor kimondta az egyik, hogy magyar, felsikítottam, erre Eddie csak annyit mondott, „őrült magyarok”. Nagyon sokat viccelődünk, hasonlóan száraz a humora, mint nekem, néha kimond egy poént és megijed, hogy nem veszem az adást, vagy megsértődök, ezt persze ki is használom és csúnyán visszavágok. Nagy változások szele fúj az óceán felől, Evie elkezdett járni egyedül kapaszkodás nélkül én minden percben ujjongok, a szülők már végignézték ez a folyamatok kétszer, kevésbé lelkesek. Ma sokáig fetrengtünk pizsiben, így nem maradt idő strandolni, elmentünk sétálni. Sokat nevetgéltünk, vettem két új napszemüveget és ettünk fagyit is, életem legfinomabb vaníliáján vagyok túl. Mikor már mindenki belefáradt a játszóterezésbe, madáretetésbe (a tűző napon) béreltünk egy sokszemélyes családi biciklit és tekertünk fél órát. Nagyon kifáradtak a gyerekek, kész bolondokháza volt a fektetés. Ha jelen vannak a szülők egyszerűen levegőnek néznek a törpék, annyira jó lenne, ha tényleg tudnék segíteni és pihenhetnének ők is egy keveset, de azon kívül, hogy bömbölés kíséretében megfürdetem, bepelenkázom és felöltöztetem a kicsit, semmiben nem veszik hasznomat. Minden házimunkát elvégzek, csak, hogy ne érezzem magam teljesen feleslegesnek, végtére is fizetést kapok ezen a héten is. Gyakran hajlamos vagyok keseregni hatalmasnak tűnő problémákon és megfeledkezek arról, hogy mennyire szerencsés vagyok. Szoktunk beszélgetni arról, hogy hogyan választottak ki engem, én is elmeséltem az én sztorimat. Mikor második alkalommal beszéltünk telefonon, azt mondta Dina, hogy nem tudnak feltétlen visszaszólni azonnal a döntésükről, mert ünnep jön, de a hét közepe felé tájékoztatnak. Hétfőn kifakadtam anyának: „én tudom, hogy számukra én vagyok a tökéletes jelentkező, ők ezt miért nem tudják, miért nem hívnak már?”, erre mindketten hatalmasat nevettek, Eddie az orra alatt morogta, „világos volt az már a kezdetektől” Dina meg megveregette a vállam, „de hát szóltunk, hogy hívunk, ahogy vége az ünnepnek”. Nem nagyon írok mostanság, csak ha valami nagyon izgalmas történik.

Üdv, bkf