sziasztok,

valamit kifelejtettem az előző bejegyzésből. A vendéglátóink egyik fia autista volt, megérkezésünk után 20 perccel kézen fogott és megkért, hogy segítsek neki beszállni a hintába. Fel sem tűnt senkinek, azt hittem, hogy ez teljesen természetes. Mikor meglátott az egyik dada, felsikított, mire odanéztem, mindenki minket bámult. Kiderült, hogy senkivel nem nagyon kommunikál, főként nem idegenekkel. Talán még sosem éreztem magam ennyire különlegesnek.

Mióta hazajöttünk egyetemet keresek, de nem olyan egyszerű az,mint ahogy mondják,de ha összejön, már csak a jogsi van és nyugodt évnek nézek elébe. Megkaptam a végeleges autómat, már imádom, kikönyörögtem, hogy a család egyik régi veteránját kapjam. Igaz három és fél óra volt kitakarítani, de sokkal otthonosabb, mint azok a csilli-villi hatalmas dögök. Nem rettegek, hogy megsérül vagy véletlen jobban rálépek a gázra és időutazást hajtunk végre. Már mindenkit én szállítok suliba meg bölcsibe, egész jól viselik a törpék. Ma Evie picit hisztis volt, így mielőtt letettem sziesztázni, elénekeltem neki a „kék nefelejcs” című magyar nótát, amit minden alkalommal megteszek, ha nem elalvás után teszem be a kiságyba. A megszokott lapos pislogások helyett ma velem énekelt a maga 1 éves halandzsa nyelvén, azt hittem megzabálom és meg kellett próbálnom szigorú fejet vágni. Ismét megpróbálkoztam a mogyorókrémmel, de újra és újra rájövök, hogy ez sosem lesz a kedvencem. Nagyon eltérő étkezési szokásaik vannak, kérték többen, hogy kutassam az elhízás hétköznapi okait. Én megtaláltam, Florida egyik nagyi lakta apartmanjában. Csokis kalács bundás kenyérként elkészítve, juharsziruppal, egyszerűen nem lehet abbahagyni. Bár az én családom nagyon nagy hangsúlyt fektet az egészséges táplálkozásra, még így is vicces kombinációkra bukkanok. Teljesen megszokott például, a pizza salátával, amit ajánlok minden kedves vállalkozó szelleműnek, de egészségesnek még így sem mondanám. Majd szentelek egy teljes bejegyzést a vicces sztoriknak, amik az evéssel kapcsolatban értek, van egy pár, hisz az én gyomrom kevésbé kóser, mint a családomé.

üdv. bkf