Sziasztok,

Ez a hétvégém végre úgy nézett ki, ahogy elképzeltem, mielőtt kijöttem. Miután Niki épségben hazaért egy fél napot dolgoztam, majd Anita (másik magyar AuPair) eljött hozzám este, ahogy végzett. 11 körül elindultunk első igazi közös kalandunkra. Elvezettem egy Hoboken nevű városba, ami a szórakozóhelyek paradicsoma itt „vidéken”. Amit igazán fontos tudni róla, hogy a New Yorkot New Jersey-től elválasztó Hudson folyó felénk eső partján van, ez azt eredményezi,hogy egyetlen víztükör választ el „A Város” fényeitől. A fél órás sorban állás a klub előtt is sokkal elviselhetőbbnek tűnt ezzel a kilátással. A buliról annyit, hogy minden kreativitásomra szükségem volt, mert a Dj 15-20 másodpercenként váltogatta a jobbnál jobb zenéket és többek közt egy kerekes székes sráccal osztottuk meg a táncparkettet. Ami igazán zavaró, hogy háromkor feloltják a villanyokat és a buli vége ilyen módon elég kiábrándító. Hazavezetni igen izgalmas volt, mert az állam alkohol fogyasztásra vonatkozó törvényeit úgy érzem, hogy csak én tartottam be, de se baj, figyeltem helyettük is. 5 körül feküdtünk le, másnap Anita lekapott az új pizsimben, a gyerekek nem tudtak rendre térni, hogy eddig senkit nem láttam vendégül, most meg ez a második éjszaka, hogy diákszállót csinálok a szobámból. Vasárnap ismét a „nagy alma” felé vettük az irányt, ahol megkerestük az összes kamera boltot, ahol csak árulják a fényképezőgépet, amit meg szeretnék venni. Hazafelé rossz buszra szálltunk, így ezen az esős vasárnap délutánon Eddinek kellett minket megmentenie. Ma pedig megvolt az első főiskolás órám, ez amolyan bevezető rész volt, tömény fotó-fizika angolul, de meglepetésemre tartottam a fonalat. Ettől vártam eredetileg a szociális életem fellendülését, de nagyjából öt nagyi van, aki az unokákat akarja lekapni, meg másik 10 csóka, aki munka után jön, otthon meg a gyerekek várják őket. Az egyetlen szimpatikus csokifiú mellé bevágódtam és próbáltam lépést tartani a rekesz záródásról, prizmákról és exponálásról szóló előadással. Erre Dina csak ennyit mondott „megnyugtatás” képpen a szokásos szarkasztikus hangján, hogy majd az angolon megismerkedhetek egy két kedves mexikói anyukával, ha szerencsém van.

üdv, bkf