Sziasztok,

mi tűnik fel egy egyszerű édesszájú európainak az első boltban… legalább 6 féle M&M’s van a polcokon, azt hittem ez az élmény fokozhatalan, mígnem eljutottam a Times’s Sqare-n lévő M&M’s shopba, mely3 emeleten keresztül demonstrálja, hogyan lehet növelni az eufóriát. Minden vásárlásnál felbukkan azonban valami: a tenyeredbe kikészített pénz sosem elég a kávéra és a fánkra, pedig a fejszámolás otthon még nem okozott gondot. Oka: a feltüntetett ár szinte sosem tartalmazza az ÁFA-t. Elmentünk hát egyik nap Eszterrel, hogy vegyünk neki is olyan pici netbookot, mint az enyém, csak itt ugyan ezt 40 ezer forintért vágják utánad. Betoppantunk az ajánlott sarki műszaki cikk kereskedésbe és elállt a lélegzetünk. Emberek százai tolonganak a polcok közt 3 emeleten és a fejünk felett görgősorokon dobozok cikáznak. Az összes eladó segítőkészebb, mint bármelyik hazai sorstársa, de nem rejtik véka alá hogy egytől egyig Ortodox Zsidók. Épp rákészültünk a nagy kérdésre, hogy ebben a boltban épp mennyi adóval számolhatunk, mikor odamentünk az első kasszához, ahol az előbb említett végtelen görgősorok egyikén megérkezett az aprócska doboz, kiderült, hogy itt „mindent bele” árak vannak, tehát, amit kiírnak, az úgy is van. Korrekt, erről még csak annyit, hogy mire a zsákmánnyal együtt távoztunk az üzletből, a 4. kasszánál jártunk és a csomagot automatikusan küldözgették egymásnak. Az orientáció utolsó napja lazább volt a többinél, a délelőtti előadás után mindenkinek be kellett mutatni a saját országát, nagy sikert arattunk, a délutánunkat a Centrál parkban töltöttük, majd vissza a hotelbe, hogy megvárjam a host-mamámat, aki 8 és 9 között volt várható. Ennél a pontnál egy teljesen új fejezet kezdődik a blogomban, előre szólok, a nagyvárosi attitűdnek hivatalosan vége.