y kedves öleléssel. Egész úton beszélgettünk, semmivel nem festett eddig más képet, mint ami valójában működik a családnál. Mikor megérkeztünk a gyerekek már rég aludtak, körbevittek a házon, ami annyira hatalmas,hogy vagy egy órán át mentünk és mentünk. Méret arányos a szobám és a gardróbom is, ezt úgy kell érteni, hogy szánalmasnak tűnik az elhozott 5 ruhám és a mostani saját fürdőszobámban elférne a koliszoba, ahol négyen laktunk. egy dolog miatt hisztiztem anyukámnak a telefonba, hogy nincs baba a családban, nos egy félreértés folytán mégis van, Evie csak 13 hónapos…JUPííííííííííí. Mostmár biztos, hogy nem véletlen vagyok itt.
Első reggel, az előző napi beszélgetés hosszúra sikeredett, de mégis a jó benyomás kedvéért az órámat 7re húztam fel, még visszadőltem egy csöppet és ekkor csoda történt… hallom, hogy az ajtó nyitódik és valaki settenkedik az ágyam felé. Mikor kinyitottam a szemem Lea ott állt és le sem vette rólam a szemét, köszöntem, hogy „Hi” erre visszaköszönt és két pislogással később már tudtam, hogy tornász és idén megy suliba és már láttam is egy tökéletes rundelt és egy fél kézenállást. Be sem áll a szája és folyton műsorozik. Brian nagyon szégyellős és, hogy mi derült ki a 2 éves Evie-ről? Az, hogy egy éves. Ez volt az egyetlen bajom, hogy nem babázhatok: „vigyázz, mit kívánsz, még a végén teljesül”. Már vezettem egy fél napot, de a kocsim hatalmas (8 személyes, az utolsó személyautó besorolású) majdnem 2 helyet foglal el a parkolóban. A nap egyik legjobb része a Zsidó boltos vásárlás volt, annyira más a kultúra, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Már csináltam kóser ebédet kicsit félelmetes, eléggé tartok tőle, hogy valamit rossz helyre rakok vagy összekeverek. Egy idegen nő konyhájában helytállni egyébként sem könnyű, talán ha ez sikerül, nyitok egy éttermet…
Üdv: bkf