sziasztok!

Az elmúlt pár nap arról szólt, hogy legyőzzem az időeltolódást (még mindig nem jött össze) megismerkedjek a hellyel, a gyerekekkel és beilleszkedjek egy teljesen idegen családba, kultúrába. A hely, ahol lakom, egy az egyben a „Zsidó Lila Akác Köz”. Ők Suburban-nak nevezik, kertes házak végeláthatatlan sora, hatalmas kocsik a bejárón, gyerekek rohangálnak az automatalocsoló permete alatt, nincsenek kerítések, de sajnos a kertészfiúk nem latin macsók. A zsidó közösségek koncentrálódnak a zsinagóga közelében, mert szombaton nem használnak autót, így gyalog kell odajutni (és mint tudjuk, a séta nem a vidéki Amerika erőssége), így a szomszédok, mind ismerősök, barátok, ki-be járkálnak egymás házába. A családom számomra egy furcsa csoda, egy házasság, ami 10 éve működik, az összes nehézség, gond ellenére és három egészséges gyönyörű gyerek.

Nagyon próbára teszik a tűrőképességem a lurkók, egyszerűen nem tudják megszokni, hogy itt vagyok és hallgatni kell rám. Akkora hisztiken vagyok túl, amikre be kell valljam nem tudtam/ nem lehet felkészülni. És ez még csak a kezdet. Amint egy picit úgy érzem, hogy előrébb járunk, két lépést visszaesünk egy esti fogmosós lefektetésnél. A türelem nem az erősségem, sosem volt az, most az összes eddigi tartalékra nagy szükségem van. Nem csak fizikailag fárasztó, hanem érzelmileg is, mindig a legtürelmesebb és legkedvesebb és határozottabb énem kell, nem veszíthetem el a fejem.Teljesen tisztában vagyok vele, hogy a most belefektetett munka meghozza a gyümölcsét és nem várhatok el felnőtt viselkedést egy 4 és egy 6 évestől,mégis kimerítő. Mindezek ellenére a szülők és a pici sok mindenért kárpótol. Dina és Eddie mindenben segítenek, az összes irat, egyetem választás, bankszámla, wifi, vezetés egy idegen kontinensen, tükör a gardróbba, hogy csak az elmúlt 2 napot említsem, türelmesek velem és támogatnak, ami talán a legfontosabb bíznak bennem. Képzeljétek, cserébe, hogy mosok is, kondi bérletet kaptam egy csilli villi rekreációs központba, ahol edzhetek, úszhatok, kondizhatok. Minden nap úgy alszom, mint akit fejbe vertek, de amint energiám engedi, felveszem a fonalat és többet írok haza.

Puszi: Kátá (így hívnak itt:)