Sziasztok,

Megérkezett a diplomám haza, de a jó hír nem jár egyedül, a nagyim kórházba került, nincs valami jól. Nagyon nehéz itt kezelni az otthoni történéseket, sajnos ez már nem az első. Mintha egy teljesen más dimenzióban élnék. A tegnapi nap folyamán Evie beteg lett, így ma egész nap vele lehettem. Annyira oda vagyok érte, nála a betegség (amitől más baba üvöltenek egész nap) annyit tesz, hogy nem kétszer annyit eszik, mint egy hasonló korú, hanem csak ugyanannyit, naponta egyszer sírásra görbül a szája és nem 3 órát alszik délután, hanem három és felet. Igazi szemlélődő harmadik gyerek. Egyre többet bíznak rám, ma 12 órát dolgoztam és- kis nagyi segítséggel ugyan, de- egyedül intéztem a suli utáni időszakot a fektetésig. Holnap délelőtt, megint szabad vagyok, edzeni fogok szerintem és shoppingolni, mert hát ugye jövő hét pénteken indulunk Floridába. Nagyon változó, hogy mennyire hallgat rám a két nagyobb, kezdenek megszokni. Azért továbbra is vannak nehéz pillanatok, amiket egyre rutinosabban kezelek, ha bejön majd a képbe az is, hogy én viszem őket a suliba… hát az megint egyfajta meccs lesz. Lassan elkezdek programok után nézni, mert elég már a punnyadásból, azért felnőttesen be kell valljam, hogy 3 év reki szak, munka és bulizás után nagyon jól esik kicsit „megpihenni”.

üdv, bkf