Sziasztok!

Eljött újra a Sabbath, de mivel mindenki alszik, Eddie meg elment kártyázni, netezek, hogy elüssem az időt. Egy olyan sztorim van, amit életem végéig mesélni fogok. Tegnap éppen ügyködtem valamit a konyhában és láttam, hogy Eddie (papa) somfordál, mint a kisgyerek, aki el akar mondani valamit, de nem mer. Odafordultam hozzá és elkezdett beszélni:

- Tudod, ha alkalmazottakra van szükségem - pedig arra nincsen,mert van elég- megfizethetek bárkit,

(ennél a pontnál azt hittem, hogy rosszul végzem a munkám és ki vagyok rúgva)

- de mi ide hosszú időn keresztül egy családtagot kerestünk és attól tartunk, hogy nem érzed jól magad köztünk. Igazán örülnénk a feleségemmel, ha nem mennél le a szobádba fektetés után, mert ott egyedül vagy és még ablak sincs

(jelentem van és fény is jön rajta, egy teljes szintem van a házban konyhával)

- hanem csatlakoznál hozzánk, persze csak ha van kedved és együtt „lazíthatnánk” vagy csak néznénk a tévét, vagy bármi, amihez kedved van...

(az „if you feel like… annyiszor szerepelt a monológban, hogy nem fogalmaznám a fordításba)

Annyira leblokkolt, amit mondott, nem tudtam neki akkor ott helyben elmondani, ami valójában van. Én még ki sem hevertem az időeltolódást, ő már a depresszió jeleit látja rajtam, de amint lemegyek a szobámba rögtön álomba zuhanok. Aznap este leültem velük gyümölcstálat nassolni és beszélgetni, elmondtam, hogy amint lesz igazán energiám szocializálódni, megteszem, de megható az odafigyelésük. Tényleg ott vagyok, ahol kell.

A mai nap termésekben gazdag volt. Megkaptam az első fizetésem, egész délelőtt furikáztunk Dinával, eléggé élvezem a vezetést, meg kell hagyni, ilyen kocsikkal nem nehéz. Vettem egy csomó nyári holmit, ez már elég lesz ősz közepéig, a csajok kívánsága szerint a legfontosabb szerzemény bemutatásra kerül:) Ezúton is szeretnék kedves barátnőmnek boldog szülinapot kívánni!

I LOVE MY NEW LIFE:)

bkf