Sziasztok,

Bizonyos dolgokhoz nehéz hozzászokni, halálba kergetnek például a szemtelen mókusok, az elején még „jaj de édes”, de egy idő után mikor az utakon kell kerülgetni az élő és megboldogult kertvárosi mókuspopulációt illetve a kezedből lopják ki a gyerek uzsonnáját, már kevésbé élvezed. Apropó uzsi, itt a lurkók kortól függetlenül jeges vizet/üdítőt isznak - nekem a fogam fájdulna bele - és mindenkinek van cuki kis névre szóló kulacsa, pohárból csak én iszom az egész családban. Eljött a nagy pillanat, először vittem el egyedül a kocsit és egyben éltem az éves bérletem nyújtotta lehetőségekkel egy JCC nevű rekreációs központban. A konditeremben újra megcsapott a Topolya sor szele, már tudom, hol dugdossák a város sportolóit. Nem véletlen jártam 3 évig tesis suliba… Itt a korosztály megdöbbentően vegyes, a mellettem lévő padon egy 80 körüli bácsika sprintelt le, mikor pedig nekiálltam tesztelni a gépeket épp elkezdődött egy 12 éves forma túlsúlyos kislány személyi edzése. Az elmúlt időszakban az egész család beteg volt, hétfőn Lea és Evie is itthon maradt egész nap, mit lehet tenni a ház szigorú szabályai között (max egy óra TV naponta), kézműves játékokat kezdtünk gyártani. El sem tudta képzelni az anyuka, hogy miért kértem az első héten, hogy gyűjtsék a papírtörők gurigáját. Egyszerű dolgom van, nagyon nincsenek képben a gyerekek ezekkel a kreatív dolgokkal, könnyű lekötni vele a figyelmüket. Jártam továbbá az állam legnagyobb plázájában-meglepő, de az Aréna nagyobb szerintem- Victoria’s Secret, Abercrombie, Coach, Guess, Sephora, csak, hogy azokat említsem, amikért jöttem, nem könnyű megállni… Ma szintén végig enyém volt Evie, még mindig bujkál benne valami, nyűgös volt nagyon, ezt nem zökkentette ki a tény, hogy egy órát aludt csak délben. Mindezek tetejébe Brian egyik barátja átjött és romba döntöttek 3 szintet és a kertet. Estére teljesen hullák lettünk a babával. Mindig is irigyeltem, hogy fektetés előtt Dina csak úgy beül a hintaszékbe, ölébe a picúr és csak hintáznak, amíg meg nem nyugszik (nyilván ott etette, míg szükség volt rá) velem sosem maradt nyugton. Hát ma ismét csoda történt, nagy hiszti-katasztrófa helyzet állt be mikor beraktam az ágyába, otthagytam egy kicsit ellenőriztem a fogmosással serénykedő két másikat, de csak nem hagyta abba a bömbölést. Kivettem és a fáradásgól bezuhantam a hintaszékbe egyszer csak elhallgatott csak szipogott és hallgatta a szívdobogásomat, ez egy Janikovszky Éva-féle fénykép, amit örökre elrakok a „le-nem-fotózott-fontos pillanatok-doboz”-ba az emlékezetembe. Gyermekvállalás előtt javasolnék mindenkinek legalább egy pár hetet egy többgyerekes családnál eltölteni, itt aztán megtapasztalhatja bárki a neveléssel járó élmények legalját és legtetejét.

Üdv, bkf