Vannak egyetemes szokások, amiket itt is őriznek. Anyukámnak lehet, hogy ismerős lesz Lea reggele. Ébresztőóra 7:23-kor (ő választotta a pontos időpontot),lenyomja, majd némán beosonok. Hát-simizés és halk „Good morning sunshine!”, mordul egyet, átfordul a hasára kitakarja a hátát és kéri, hogy a folytassam (a bennfenteseknek mondom: „karommal”:)). Brian óra előtt ébred és addig nyaggatja a szüleit, míg el nem veszti a reggeli tévénézéshez való jogát. Végül belenyugszik, hogy enyém a reggel. Naptej és öltözés a két nagyobbnak, a hatalmas zajra Evie már 1000 éve felébredt, mégis türelmesen várja a sorát. Reggeli után limonádét készítek nekik az útra jéggel, már dudál is az iskolabusz. Olyan sárga, mint a filmeken és ha megáll kirak egy mobil stoptáblát és leáll a forgalom.

Itt mindenkit megfertőzött a kupon mánia, el sem indulnak nélkülük, mindenhez adnak egyet, én nyomon követni sem bírom. Az üzlet összes alkalmazottja rád köszön, „hello hogy vagy”. A nagyobb boltokban otthon sem tesznek mindent vissza az emberek, de itt valami borzasztó, össze vissza pakolják a termékeket, bevásárló kocsit sem viszik vissza. Mikor egyszer vissza akartam tolni Dina utánam szólt: „ne vedd el más ember munkáját”. Ez nagyon elgondolkodtatott, meg van a maguk szocializmusa a kapitalizmus mélyén.

Ügyintézős időszak volt mostanság első utunk az okmányirodába vezetett, ahol megdöbbentően kedvesek és segítőkészek voltak, Dina mondta, hogy ne aggódjak, a jogsi procedúrája egy rémálom lesz. Kaptam telefont, elég furcsa szabályok érvényesek, például a bejövő sms-ért is fizetni kell, vagyis beleszámít a keretbe. A hozzám vágtak egy MP4 lejátszót is, mert csak úgy ott hever az egyik fiókban még két bontatlan mellett. Hasznos lesz az útra, mert a repülőn a srácok fognak mesét nézni a gépemen. Most egy pár napra eltűnök, de írni fogok folyamatosan, csak később tudom felrakni valószínű.

üdv, bkf