Sziasztok,

Megérkeztünk a „Napfény államába” kibéreltük az elérhető legnagyobb autót és máris hasítottuk a pálmafákkal övezett autópályát. Végigaludtam a repülőutat, így nagyon éberen figyeltem az elsuhanó épületeket, embereket. Letörölhetetlen mosoly ült az arcomra, minden azt suttogja, hogy vakációóóó. Az apartman ahova első utunk vezetett Dina nagyszüleié, körülbelül akkora, mint ahol felnőttem, ehhez képest felkészítettek, hogy ez egy elképzelhetetlenül pici egérlyuk és egymás arcába fog lógni a talpunk, valóban 3 lakóemelethez szokott családnak fura lehet, de én az első perctő otthon érzem magam. Az erkélyről teljes kilátás tárul az óceánra, ami nagyon hangos alapzajnak. Mikor kipakolás után lesétáltunk a gyerekekkel homokvárat építeni, azonnal bele akartam rohanni a vízbe amolyan R&B sztárosan, persze nem engedtem utat a lelkesedésnek, mert a végén a gyerekek is jönni akartak volna, ahhoz pedig túl nagyok a hullámok. Mikor eljött az első találkozásom a végtelen kékséggel, pozitívan csalódtam. A víz kellemesen langyos és nem dönt el a sodrás, pedig nem volt szélcsend. Igen, ez az a hely, ahol nem lehet rossz megöregedni. Megint tanultam valami újat bevásárlás közben, árulnak fogkém tubusra erősíthető csipeszt, hogy nehogy a közepétől kezd el használni s ne kelljen szenvedni a kipréseléssel. Ez megelőzhet válások százait, hiszen, mint tudjuk vannak házasságok, melyek a felhajtott WC ülőkék és a közepén kinyomott fogkrém miatt mennek tönkre.

Üdv, bkf