Sziasztok,

hatalmas tervekkel indultam a hétnek,hétfőn végre valahára beiratkozás, kedden strand a babával, szerdán állatkert. El is vittem Evie-t a bölcsibe, két sarokkal a városhatárt jelző tábla előtt hívott a dadus, hogy lázas a kicsi, azonnal vigyem haza, mielőtt megfertőzi a többieket. Oké, mit volt mit tenni, hazavittem, ugrott a beiratkozás. Egész nap sírt és nem evett, kivételesen nagyon rosszul viselte. Este persze mire a szülők hazajöttek, már virult és szorgalmasan énekelte baba nyelven Wiggles slágereket.

Itt tennék egy kis kitérőt… a gyerekeknek a helyi Halász Judit különítmény, a Wiggles. Van póló, baseball sapka, bögre, kisautó, a kicsik gyűjtik a cuccaikat. Állítólag britek, de mind hozzá menne feleségül Elton John-hoz. Négy sápadt vékony pasi, együtt trilláznak a szivárvány alatt. Nálam kevés toleránsabb ember van, de semmiképp engedném a gyerekeimet, hogy ezt a látványt raktározzák el magukban, mint egészséges világkép. Szerencsére nincs jogom beleszólni.

Másnap felbuzdulva hogy ilyen jól van Evie, anyuka elküldött minket a strandra, tudtam én, hogy nem lesz jó ötlet. Persze üvöltve menekültünk ki a vízből, holott imád úszkálni és a napon lenni. Végre eljutott mindenki tudatába, hogy beteg a gyerek, így másnap Dina is itthon maradt, meg volt az esély arra, hogy legalább Briant elvigyem az állatkertbe. Mielőtt elindultam, hogy felvegyem a suliból, hirtelen meggondolta magát Eddie, hogy inkább jöjjön haza mind három gyerek és menjenek el vacsora után fagyizni. Persze ki adagolja be a három és fél éves kisgyereknek, hogy nem megyünk kecskét simogatni…én. Hősiesen megoldottuk sírás nélkül, de amint itthon találták a szüleiket, mindenki elkezdett hisztizni. Egyszerűen nem bírják elviselni a törpék, ha kibillentik őket a megszokott rendszerből, nem örülnek igazán a meglepetéseknek, csak ha előre be vannak jelentve. És a legviccesebb, hogy ezt tudják a szülők, mégis gyakran szem elől tévesztik. Azért nem volt teljes katasztrófa a hét eddig, mert telefonon tudtam regisztrálni, két órát vettem fel a főiskolán. Az egyik hétfő este lesz, fotó-esztétika, a másik kedden üzleti angol. Nem mondom, hogy ez volt az álmom, de ezek nem teltek még be és talán erre épülő befektetés és vállalkozást tanulhatok majd jövő félévben, ezen még ráérek gondolkodni.

Nem maradhat el a hét sztorija sem, kedden bevágtat a nagymama, hogy valami miatt nem működik a telefonja, nézem már meg, hátha én jobban értek hozzá. Már egyszer megjavította, de már nem is tud vele beszélni. A kép magáért beszél.

Üdv, bkf