Sziasztok,

Az egyik első hatalmas felismerés, hogy mekkora a mentalitásbeli különbség, egy szupermarketben ért. Miután összeszedtük a legfontosabbakat, Dina odaállt egy futószalaghoz és maga olvasta le a vonalkódokat, lehúzta a bankkártyáját, végül egy nőies mozdulattal reklámszatyorba csúsztatta a kifizetett termékeket. Esküszöm előtörtek belőlem a gyerekkori élmények, mikor minden áron pénztárost akartam játszani. Ezt próbálnád meg bevezetni Pesten a „nyóckerben”…

A gyerekeknek mindenből van kicsi játék változat, pl.: fűnyíró, elektromos borotva, lap top, horkolás elleni orrtapasz és golfütő (márkára ugyan az, mint az apjuké). Egyik Sabbath-kor itt játszott mindenki a környékből, egyszer csak előkerült egy zenélő fúró. Emma (szomszéd kislány) azonnal elkezdte fúrni a falt, erre Brian kivette a kezéből és mondta: „nem, azt nem így kell, most feküdj le és nyisd ki a szád”. A felnőttekkel úgy elkezdtünk nevetni, hogy mindenki megfeledkezett a gazdasági válság utóhatásairól (épp ez volt a fő téma). Mit mondhatnék, fogorvos gyerekek.

Augusztus 20. tiszteletére, csirkepörköltet főztem a felnőtteknek, jól sikerült azt mondták, hogy nagyon finom, szerencsére sosem fogom megtudni, hogy mit is gondoltak valójában. Életem egyik legviccesebb activity-je volt, mikor megpróbáltam elmagyarázni, mi is az a nokedli. A magyar est folytatódott, átjöttek kártyázni a szomszéd apukák, ebből az alkalomból Eddie felbontotta az otthonról hozott Zwack ágyas mézes kósher meggyet. Az első körben, a legnagyobb szájú fazon felese a szemközti apuka arcában landolt. Arra fogta, hogy köhögnie kellett. 10 percig megállás nélkül röhögtünk, végül senki nem kapkodott a második körért, a lényeg, hogy nekem ízlett. Tudatosan kényszerítem magam napról napra arra, hogy igent mondjak újdonságokra. Minden ételt megkóstolok és mindenhova megyek, ahova csak hívnak. Így alakult, hogy hétfőn Sesami élményparkba megyek a családdal, ha már Disney World kimaradt Floridában. Jövő héten pedig Bostonba utazunk, kiderült továbbá, hogy a brokkolis sült tészta az egyik kedvenc ételem és a sós görögdinnye nem is olyan ehetetlen, mint elsőre gondoltam. Voltam Zumba órán és úgy néz ki, ha beindul az iskola szezon, minden másnap tudok majd edzeni, nagyon színes órarendből választhatok. Lassan felfedezem a környéket, már GPS nélkül járok hétköznap (én, aki a saját szobájában eltéved). A nap fényképét ugyan nem én készítettem, de megérte lekapni, hogy Leah hogyan tért haza az utolsó napon a táborból. Jövő héten három gyerekkel leszek minden nap, mert vége a nyári tábornak, a suli ugye meg még nem kezdődött el. Drukkoljatok, hogy maradéktalanul túléljük ezta küldetést is!

Üdv, bkf