Sziasztok,

Már lassan egy hónapja van autóm, de nem tudom megszokni, hogy kereszteződésben, pirosnál is lehet jobbra kanyarodni. Elég uncsi a vezetés így váltó nélkül. Valamelyik nap elnyűtten vártam, hogy zöldre váltson a lámpa, csendben hallgattam az index kattogását mire a hátam mögött valami hatalmas melák dudál. Én meg még fel is háborodtam egy pillanatra; nem látja ez a gorilla, hogy piros a lámpa?

A Sabbathom elég eseménydús volt, annak ellenére, hogy délben keltem. Már itt voltak a vendégek mire feljöttem a szobámból. Összesen 7 gyerek volt az asztalnál, nem tudom emlékszik-e még valaki a „Farm ahol élünk” című sorozatra, de teljesen olyan hangulat volt. Hatalmas lakomát csaptunk, ám miután eltűntek a srácok és a szülők politikai jellegű témára váltottak, jobbnak láttam távozni. Tartottam magam a tervhez és elmentem az állam legnagyobb plázájába, bár eredetileg úgy volt, hogy lesz társaságom. Mindig elfelejtem, de egyedül nem olyan mókás vásárolni, legalább célirányos voltam. A legfontosabb zsákmány egy táska volt, amire a Forever XXI-ban találtam. Sok alapvető dolog hiányzik a ruhatáramból, alig hozhattam valamit magammal a repülőn, ez a pipere holmiaimra is vonatkozik, így tettem egy kisebb kitérőt a Sephora-ban is. Mikor hazaértem, minden apuka itt kosarazott a srácaikkal az autófeljárón. Az anyukák a kislányokkal, mint valami pom-pom lányok ücsörögtek a lépcsőn. Azonnal fényképezőgépet ragadtam, a sajnos nem rakhatom fel a képeket, mert nem akarok szembe kerülni az amerikai igazságszolgáltatással, a személyiségi jogok miatt. Kicsit később gondolkodtam el, hogy valószínű ez az egyetlen képük a Sabbathról, mert ők nem használnak semmi elektronikai cikket, nem nyomkodnak gombokat.

Időjárás változás miatt nem a Szezám Utcai vízi élményparkba mentünk, hanem New Jersey állam New Yorkhoz legközelebbi pontjába és meglátogattunk egy interaktív múzeumot nem utolsó sorban közelről láthattunk a Szabadság szobor hátát. Majd hétfőn talán eljutnak a Sesami Place-re nekem pedig lesz egy szabad napom az őrült hét előtt. Nagyon jól éreztük magunkat, ez teljesen olyan, mint a csodák palotája, csak 4 emeleten, amerikai kiadásban. Sok meglepő ötlettel találkoztam, de a legviccesebb számomra, hogy egy hatalmas játszó terem - tele mászó fallal és interaktív játékokkal - legnépszerűbb pontja egy peremmel ellátott asztal, amibe beöntöttek 15 kiló rizst és bedobáltak 10 zabpelyhes tálat meg 5 homokozó lapátot. Újra és újra rá kell jönnöm, hogy a gyerekeknek nem létezik a pénz fogalma, más dolgok képviselik az értéket. Ezen a hétvégén sem jutottam el New Yorkba, de talán jövő hét végén a barátnőmmel, és akkor végre láthatom a szobor elejét is.

Szép hetet mindenkinek,

üdv: bkf