Sziasztok,

a hét eleje kényszer szabadsággal telt, elég ramatyul voltam az igazat megvallva, de fél napokat azért dolgoztam. A kicsit alig bírtam el, eléggé elrejtőzött a szuper Mary Poppins erőm, plusz próbáltam távol tartani a baciaimat a kiskorúaktól. Szerdától nyakamba szakadt a hatalmas vakáció, a tábornak vége, a suli még messze a jövőben, marad a napi 12 óra négy gyerekkel. Igen jól látjátok, 4 hiszen ezeken az „uncsi” napokon a szülők, akiknek nincs bébiszitterük lepasszolják azoknak, akiknek van és beadják a gyerekeknek, hogy ez játék-randi, így mindenki boldog. Végül is én is az vagyok, mert a munka nem egyenesen arányos a gyerekszámmal, valahogy elszórakoztatják egymást. Nincs más dolgom, mint autóba rakni őket elmenni valami vicces helyre, aztán délben megetetni mindet. Voltunk egy nekik tervezett játékteremben, ahol zsetonokat vettünk és egész délelőtt csak minimális aktivitást igényeltek, ami valljuk be rám is fért, mert állni nem nagyon tudtam. Aztán elkocsikáztunk az állatkertbe is, ahol megetettük az összes létező madarat. Merthogy csak azokat lehet, hiszen ki van írva minden más ketrec oldalára, hogy „the …. are on special diet”. Mikor először megláttam röhögő görcsöt kaptam, nem értették a kicsik, hogy mi bajom van. Arra gondoltam, hogy akkor Edwardot (Twilight főszereplőjét) is nyugodtan bezárhatnák ide. Az elkövetkezendő hónap telis tele lesz zsidó ünnepekkel, alig várom, hogy rájöjjek, hogy melyik miről is szól. Annyit tudok egyelőre, hogy az egyik majdnem egy hétig tart és sátrat építünk kint. Ott fogunk enni, de hogy miért, erre még nem jöttem rá, minden esetre izgalmasnak hangzik.

Egy kép azért magyarázatot igényel, a sárga hercegnőszerelésben és boával pózoló manó, Brian. Tényleg, csak egy percre hagytam ott a lányokkal…Üdv: bkf