Sziasztok,

az első említésre méltó esemény, rögtön annyira sokkoló, hogy várnom kellett, míg valami olyan is lesz, ami kiegyensúlyozza. A lényeg, hogy Evie elesett és felrepedt a bőr a homlokán. Egyedül voltam vele itthon, az adrenalin megtette a hatását, nagyon gyorsan és szerencsére jól oldottam meg a helyzetet. Ennek ellenére rám vall, hogy miután rendbe kerültek a dolgok kijött rajtam az összes feszültség, elkezdett remegni kezem, lábam. Kevesebb, mint tíz perc alatt hazaért Eddie és miután leellenőrizte a picúr reflexeit, én már megsemmisülten ültem a kanapén, mire ennyit hallok, „ne mozogj, apa csinál egy képet a buksidról, hogy megmutathassam a klubban”. A szülők borzasztó lazán fogták föl, gyakorlatilag ők kapartak össze. Dina úgy jött be az ajtón, hogy „ugye tudod, hogy jobb elesni, mint félni attól, hogy megbotlasz?”. Hozzá tenném, hogy nem a balesetire vagy CT-re vitték a gyereket, hanem plasztikai sebészhez, nehogy heg maradjon. Maradjunk annyiban, hogy nem így akartam maradandó nyomot hagyni a család életében.

Elkezdett besűrűsödni az élet, beindult a főiskola, mivel minden órán adnak valami házit, nem sok időm van lazsálni. Fotózásból pl. a héten természetben megtalálható betűket kell lencsevégre kapnom és megkeresni a tökéletes beállításokat, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, amit ki akarok fejezni, ez nem tűnik nehéz feladatnak, mégis elég összetett. Közben olvasgatom a KRESZ könyvet is, mert ma három hónapja, hogy kijöttem és New Jersey államban csak két hónapig használhatom a nemzetközi jogsimat, lassan újabb okmányirodai kihívás elébe nézek. Az angolóra tömény nyelvtan így az elején, csak kapkodom a fejem és nem értem hova tűnt az a sok évnyi tanulás, amin alapszik az egész tudásom, minden eltűnt, ismerősek a szavak, de mire jelentést rakok mögéjük, már ezer éve máshol jár a prof.

Gyönyörű napos őszi időnk van, így hirtelen elszaporodtak a garázs vásárok, nekem ez tiszta bolhapiac hangulat, kellemesen elegyedve egy kis hollywoodi családi film esszenciával., igazi vidéki Amerika. Dúl a Halloween láz, minden második ház fel van díszítve, de sajnos itthon erről sem beszélhetünk, csak úgy, mit a karácsony a hagyományos „csokit vagy csalunk” szintén túl érdekes zsidó csemetéim számára. Az ő kultúrájukban is megvan a beöltözős ünnep, de sajnos a Purim kontra Halloween meccset kiütéssel nyerte meg az utóbbi, pusztán, mert nagyobb a felhajtás körülötte.

Valamelyik nap megemlítettem Dinának, hogy mióta náluk lakom, folyton rémálmok gyötörnek a fogaimmal kapcsolatban, erre tegnap kapok egy hivatalos szövegű SMS-t, hogy ezúton közlik, a 2010-10-12 9:10-kor fogorvosi vizitre vagyok előjegyezve. Nem voltam felkészülve, de nem is bántam meg, ahogy tisztította a barázdáimat, jobbnak látott párat betömni. Idő közben beugrott Eddie is, elég furcsa volt a szituáció, az egyik munkáltatóm könyékig a számban, majd fölém hajol a másik főnököm és megvitatják a tágra nyitott szám felett az esti programjukat. Itt kell megjegyezzem, hogy egész más a fogorvosi ellátás, fele műszert még soha életemben nem láttam, de az is tény, hogy ezzel a kezeléssel és a következő alkalommal elméletben fél évre megduplázta a fizetésem, ha a teljes árat veszem figyelembe. Sajnos itt is luxus számba megy a jó fogorvos, nem győzöm ismételgetni, mennyire szerencsés vagyok.

Üdv, bkf