már az
elején bocsánatot kell kérnem, hogy nem avattam be még a családomat sem, hogy hova utazom, de magam sem fogtam fel, annyira gyorsan történt minden. Szóval múlthét szerdán Niki közölte, hogy ő bizony Las Vegasba fog menni a születésnapján, ha gondolom, csatlakozhatok. Hát gondoltam. Mikor megkérdeztem a szülőket, hogy mit szólnak, Dina egyetértően bólogatott és biztosított, hogy megoldják nélkülem a hétvégét és máris belemerült a részletek kidolgozásába. Ez alatt Eddie szemrebbenés nélkül online vett nekem VIP belépőket a legjobb klubokba, merthogy attól a perctől, hogy betettem a lábam a házába és utazásról esik szó, ő csak ennyit mondott: Vegas Baby, Vegas… Persze mindig csak bambán bólogattam, sosem gondoltam volna, hogy tényleg eljuthatok ennyire messze, egészen a túlpartra.
elején bocsánatot kell kérnem, hogy nem avattam be még a családomat sem, hogy hova utazom, de magam sem fogtam fel, annyira gyorsan történt minden. Szóval múlthét szerdán Niki közölte, hogy ő bizony Las Vegasba fog menni a születésnapján, ha gondolom, csatlakozhatok. Hát gondoltam. Mikor megkérdeztem a szülőket, hogy mit szólnak, Dina egyetértően bólogatott és biztosított, hogy megoldják nélkülem a hétvégét és máris belemerült a részletek kidolgozásába. Ez alatt Eddie szemrebbenés nélkül online vett nekem VIP belépőket a legjobb klubokba, merthogy attól a perctől, hogy betettem a lábam a házába és utazásról esik szó, ő csak ennyit mondott: Vegas Baby, Vegas… Persze mindig csak bambán bólogattam, sosem gondoltam volna, hogy tényleg eljuthatok ennyire messze, egészen a túlpartra.
Már a reptérre vezető út is kalandosnak bizonyult, 4 órát szántam arra, hogy eljussa
k itthonról a JFK reptérre: egy távolsági busz New Yorkba, egy metró a reptér bejáratig, egy air-train a megfelelő terminálig. Nos az első két óra azzal telt, hogy megtegyem az általában 10 perces utat, a városba. Mindenhol lezárás volt, kimaradt egy járat, az ég is ellenem esküdött. Ettől kezdve minden menetrend szerint haladt, meglepő 
módon jó földalattira szálltam és még az utolsó kisvasút is 5 perc várakozás után befutott, de igen hosszú az út… A terminálok közt közlekedő vonaton azt hittem, hogy lekéstem a gépet, arra sem volt időm, hogy sokkot kapjak a metrón velem utazó fura figuráktól, hiszen Quincen és Bronx-on keresztül ment át a szerelvény. Az biztonságiaknál is hosszú volt a
sor, lényeg, hogy mire odaértem a megfelelő kapuhoz, Niki halál sápadt arccal várt, mivel az utasok fele már beszállt. Az első perctől valami furcsa „mangol” nyelvet beszélünk, ami nagyon sok nevetésre adott okot. 4 órás időutazásunk végén hajnali kettő helyett, 11 volt még csak Las Vegasban, ez tökéletes alkalmat adott az első esti kiruccanásra. Hajnali kettőre meg is érkeztünk az alig egy éves hotelbe, ami kívülről belülről hipermodern és az Aria névre hallgat, akkor még nem tudhattuk, hogy ez fog törzshelyünkké válni a későbbiekben. Goldot választottuk a 3-4 klub közül, ami épületen belül megtalálható. Úgy éreztem, hogy a kis fekete koktélruhában, ami természetesen Niki ruhatárából származott, túlöltöztem az alkalmat. Tévedtem. Innentől tudtam, hogy Vegasban az utolsó hippi is felveszi az egyetlen „pörgős” szoknyáját és „kopogós” cipőjét, csak hogy beilleszkedjen az álmok birodalmába.
k itthonról a JFK reptérre: egy távolsági busz New Yorkba, egy metró a reptér bejáratig, egy air-train a megfelelő terminálig. Nos az első két óra azzal telt, hogy megtegyem az általában 10 perces utat, a városba. Mindenhol lezárás volt, kimaradt egy járat, az ég is ellenem esküdött. Ettől kezdve minden menetrend szerint haladt, meglepő 
módon jó földalattira szálltam és még az utolsó kisvasút is 5 perc várakozás után befutott, de igen hosszú az út… A terminálok közt közlekedő vonaton azt hittem, hogy lekéstem a gépet, arra sem volt időm, hogy sokkot kapjak a metrón velem utazó fura figuráktól, hiszen Quincen és Bronx-on keresztül ment át a szerelvény. Az biztonságiaknál is hosszú volt a
sor, lényeg, hogy mire odaértem a megfelelő kapuhoz, Niki halál sápadt arccal várt, mivel az utasok fele már beszállt. Az első perctől valami furcsa „mangol” nyelvet beszélünk, ami nagyon sok nevetésre adott okot. 4 órás időutazásunk végén hajnali kettő helyett, 11 volt még csak Las Vegasban, ez tökéletes alkalmat adott az első esti kiruccanásra. Hajnali kettőre meg is érkeztünk az alig egy éves hotelbe, ami kívülről belülről hipermodern és az Aria névre hallgat, akkor még nem tudhattuk, hogy ez fog törzshelyünkké válni a későbbiekben. Goldot választottuk a 3-4 klub közül, ami épületen belül megtalálható. Úgy éreztem, hogy a kis fekete koktélruhában, ami természetesen Niki ruhatárából származott, túlöltöztem az alkalmat. Tévedtem. Innentől tudtam, hogy Vegasban az utolsó hippi is felveszi az egyetlen „pörgős” szoknyáját és „kopogós” cipőjét, csak hogy beilleszkedjen az álmok birodalmába.
Másnap kihasználtam az egyetlen napos délelőttöt a fényképezésre, hatalmas sétát tettünk a „Strip”-en, ami a turisták számára is biztonságos főutca. Minden sarkon próbálnak megállítani, hogy belépőket kínáljanak klubokba, strip bárokba vagy show-kra, de természetesen mindenkit messze elkerültünk. Éjféltől hivatalosan is Niki szülinapja volt, így jó helyet szerettünk volna választani az ünneplésre. Az egyik hotelban bámészkodás közben egy srác annyira barátságosan jött oda hozzánk, hogy szóba elegyedtünk. JLo-nak hí
vták, ami csak még emlékezetesebbé tette az egész megjelenését, tökéletes és megnyerő promoter volt. Öt perc múlva fenn voltunk egy mesésnek ígérkező klub VIP vendéglistáján. Hazafelé, megejtettem az éjszakai fényképezést, hogy megörökítsem a legcsillogóbb várost, amit valaha láttam, míg energiám van ilyenekre. Később felvettük hát a szép, de nem éppen templomba járós ruhánkat és a taxi sofőrnek újra az Aria hotelt adtuk meg, úti célként. Annyi volt a különbség ezúttal, hogy a lifttel nem felfelé mentünk egy emeletet, hanem lefelé a Haze nevű klubhoz. Valamit tudni kell ezekről a helyekről, nagyon elit, nagyon drága és a lányok nagyon részegek. Nem csoda,
hogy az összes, aki még járni tud és szépen van felöltözve, a VIP asztalok egyikénél köt ki. Ez velünk sem volt másképp, mielőtt kettőt pislogtam volna, már pohár volt a kezemben és egy ügyvezető igazgatóval beszélgettem az élet nagy dolgairól. Később menekülőre fogtuk a tempót, miután egyértelmű invitálást kaptunk egy luxuslakosztályba. A második megálló Tryst volt szintén egy nagyon „menő” új hotelben a Wynn-ben. Meglehetősen sok vicces sztori kíséretében az este nagy vesztesége a bankkártyám és a kedvenc övem volt, mely a taxiban még megvolt, de a hotelben már sehol sem találtam. Niki letiltotta a bankkártyám, az övet azóta is gyászolom.
vták, ami csak még emlékezetesebbé tette az egész megjelenését, tökéletes és megnyerő promoter volt. Öt perc múlva fenn voltunk egy mesésnek ígérkező klub VIP vendéglistáján. Hazafelé, megejtettem az éjszakai fényképezést, hogy megörökítsem a legcsillogóbb várost, amit valaha láttam, míg energiám van ilyenekre. Később felvettük hát a szép, de nem éppen templomba járós ruhánkat és a taxi sofőrnek újra az Aria hotelt adtuk meg, úti célként. Annyi volt a különbség ezúttal, hogy a lifttel nem felfelé mentünk egy emeletet, hanem lefelé a Haze nevű klubhoz. Valamit tudni kell ezekről a helyekről, nagyon elit, nagyon drága és a lányok nagyon részegek. Nem csoda,
hogy az összes, aki még járni tud és szépen van felöltözve, a VIP asztalok egyikénél köt ki. Ez velünk sem volt másképp, mielőtt kettőt pislogtam volna, már pohár volt a kezemben és egy ügyvezető igazgatóval beszélgettem az élet nagy dolgairól. Később menekülőre fogtuk a tempót, miután egyértelmű invitálást kaptunk egy luxuslakosztályba. A második megálló Tryst volt szintén egy nagyon „menő” új hotelben a Wynn-ben. Meglehetősen sok vicces sztori kíséretében az este nagy vesztesége a bankkártyám és a kedvenc övem volt, mely a taxiban még megvolt, de a hotelben már sehol sem találtam. Niki letiltotta a bankkártyám, az övet azóta is gyászolom.
A következő másnap kicsit nehezebbnek ígérkezett, mégis útra keltünk, hogy sushival ünnepeljük a szülinapot. Folyton megfeledkeztünk az evésről, ami könnyebbé tette a fennmaradást, így a bankkártyám nélkül. Pár általános tévhitet le kell romboljak, a kaszinókban a dealereken igen is van óra, nem olyan egyszerű elveszteni az időérzékedet az asztalok mellett. Az egyetlen játék, amit kipróbáltam, a félkarú rabló volt, el is vesztettem két teljes dollárt, de vagy egy órát ültem a gépnél érte. Ennyit a játékszenvedélyemről. Nem házasodhatsz engedély nélkül és nem találtam csak egy szerencsétlen Elvist, pedig célom volt egy fekete, pocakossal lefényképezkedni, klasszikus lett volna.
Már régen kinéztük magunknak az XS-t, mint lehetséges szórakozóhelyet, de nem értünk oda időben, így nem tudtunk soron kívül ingyen bejutni. Fél óra sorban állás után fejenként egy húszast fize
ttünk, nem esett valami jól, de az este végére szerencsére pozitív volt a mérleg. 10 perce sem táncoltunk, mikor odajött két srác, hogy várnak minket a VIP részüknél, annyira alulmotivált voltam, hogy szinte mindegynek éreztem. Kiderült, hogy az egyikük most doktorált, ezt ünneplik, hogy „doktor-űrrakéta-tervező” lett. Persze pofán röhögtem, de később kiderült, hogy tévedtem, nem is kicsit. Annyira jó volt intelligens emberekkel beszélgetni, akik a szemembe néztek végre. Hatalmasat táncoltam egy sráccal, aki együtt végzett Mark Zuckerberggel, (Facebook feltalálója). Úgy lett 6 óra, hogy fel sem tűnt, csak mikor hozták a számlát és udvariasan felajánlották a hotel egyéb szolgáltatásait. Rápillantottam a papírra, $5463, amin van még kötelező 15% borravaló. Majdnem megkérdeztem, hogy az a számla, vagy a mai lottó számok? Az utolsó napról nem írnék sokat, csak, hogy próbáltuk kiélvezni a maradék időt és az utolsó dollárokat. A hazaút rémes volt, egy másnapos birkózó és egy indiai fazon közt ültem, nem tudtam mást tenni, mint végigaludni az egészet.
ttünk, nem esett valami jól, de az este végére szerencsére pozitív volt a mérleg. 10 perce sem táncoltunk, mikor odajött két srác, hogy várnak minket a VIP részüknél, annyira alulmotivált voltam, hogy szinte mindegynek éreztem. Kiderült, hogy az egyikük most doktorált, ezt ünneplik, hogy „doktor-űrrakéta-tervező” lett. Persze pofán röhögtem, de később kiderült, hogy tévedtem, nem is kicsit. Annyira jó volt intelligens emberekkel beszélgetni, akik a szemembe néztek végre. Hatalmasat táncoltam egy sráccal, aki együtt végzett Mark Zuckerberggel, (Facebook feltalálója). Úgy lett 6 óra, hogy fel sem tűnt, csak mikor hozták a számlát és udvariasan felajánlották a hotel egyéb szolgáltatásait. Rápillantottam a papírra, $5463, amin van még kötelező 15% borravaló. Majdnem megkérdeztem, hogy az a számla, vagy a mai lottó számok? Az utolsó napról nem írnék sokat, csak, hogy próbáltuk kiélvezni a maradék időt és az utolsó dollárokat. A hazaút rémes volt, egy másnapos birkózó és egy indiai fazon közt ültem, nem tudtam mást tenni, mint végigaludni az egészet.
Az egész hétvége egyszeri és megismételhetetlen, ha pár éve nem lettem volna a barátnőimmel először a Balcsin, azt kéne mondanom, hogy életem legjobb vakációja volt.
good luck,
bkf