sziasztok,

egy apró szösszenettel kezdeném, egy New Jersey jogosítvány büszke tulajdonosa vagyok immár egy hete. Több mint 5 hónap után elvánszorogtam a hivatalba és röpke 3 és fél óra sorban állás után sikeres KRESZ vizsgát tettem. Ez többek közt azért csak a szerencsén múlt, mert fele kérdést nem is érettem teljesen tisztán (nesze neked társalgási szintű angol). A végeredmény, hogy van még egy plasztik kártyám, amin rémes fejet vágok és a második nevem csak „F”. Ennek ellenére végre nem köthetnek belém sehol sem biztonsági őrök sem pedig az -itt annyira rettegett- rendőrök, mert Amerikában senkinek nincs személyi igazolványa, vagy lakcím kártyája, mindenki jogsit használ igazoltatásnál, akinek meg nincs, arra rögtön potenciális illegális bevándorlóként tekintenek.

Brian és Evie beteg volt egész héten, így szusszanásnyi időm sem volt, de a legrosszabb mégis az, hogy szegényeknek rossz és nem tudok segíteni. A kisfiú kifogott egy olyan szép tüdőgyulladást, hogy a mellkasa és a háta folyamatosan fájt. Végre kifelé haladunk, remélem én letudtam az idei betegségemet az utóbbi gyomor vírussal. Az elmúlt hétvégémen csak nevetni tudok, de kevésbé telt szánalmasan, mint ahogy a tervek szerint hangzott. Pénteken átmentem Anitához, mert nem volt szabad az estéje. Csaptunk –ismét- egy két személyes házibulit, miután feldíszítettük a lépcsőt karácsonyi égőkkel és lefektette a kislányt aludni, jól megbeszéltük sanyarú sorsunkat, majd jót nevettünk magunkon. Másnap „időben” felkeltünk és elmentünk az IKEA-ba, hogy ajándékot vegyünk a host-anyjának. Az egész egy hatalmas szürreális élmény volt. Rögtön miután beléptünk, megcsapott az a tipikusillat, a skandináv dizájn, a régi emlékek, az megszokott elrendezés, hisz mindenkinek van valamije innen. Vagy egy órát kalandoztunk, majd szokásos hot-dog és fagyi kombinációval zártuk le európai kitérőnket. Miután elindultunk kijáratot keresni, Anita megszólat: „most már emlékszem, jobbra kassza, balra kijárat és ha kilépsz, ott az Örs Vezér tér” és míg meg nem láttam a tömött parkolót, tényleg ott volt.

Már hetek óta terveztem, hogy el kéne jutni New Yorkba, megnézni a korcsolya pályát meg a karácsonyfát a Rockefeller Centernél. Mivel időben végeztünk, jó alkalom kínálkozott, hogy tegyünk egy kis kitérőt a „Nagy Almához”. Miután átverekedtük magunkat a masszív vásárolgató tömegen az 5. sugárúton, szemünk elé tárult a fa. Ekkora csalódásban régen volt részem. Először is színes égők vannak rajta, tiszta giccs, másodszor mindenki úgy emlegeti, hogy ez Amerika Karácsonyfája, a legnagyobb, legszebb és fantasztikusabb. Hát nem akarok kötözködni, de jobb években Kecskemétnek nagyobb fája van… Oké oké, talán szokásosan túlzok egy kicsit, de semmiképp nem érte meg annak a millió turistának Karácsony környékén utazni a városba, csak hogy lássák a csicsás fát és 4,5 órát álljanak sorba fél óra korcsolyázásért. Kötelező fényképeket késztettünk, én a kis gépemmel, Anita pedig a vadiúj iPod touch-jával, csak hogy ilyen is legyen, de örülök, hogy nem cipeltem a nagy gépemet, a vártnál is nagyobb volt a tömeg. Este dolgoznom kellet egy másik családnál, 8tól éjfélig bébiszitteltem, ahova ezúttal Anita kísért el hűségesen. Miután végeztünk, zsebünkben a hatalmas keresettel egyenesen elindultunk Hobokenbe, hátha találunk valami buli félét, hogy kiengedjük a fáradt gőzt. A kosaras focistámmal folyton elkerültük egymást, de nem bántam a csajos hétvégét. Utoljára mentünk a szokásos helyünkre, már ismernek minket a biztonsági őrök és tudjuk, hogy melyik zene után melyiket játssza le a Dj. Megfogadtuk, hogy vagy nekivágunk a városnak újra, vagy a party faluban keresünk valami új helyet, mert többek közt azért jöttünk ide, hogy felfedezzünk és új kalandokat keressünk. Meglátjuk, hogy Szilveszter után tényleg találunk valamit, vagy mégis csak a jó öreg Quays-ben köt ki a két magyar jómadár. Vasárnap nyúzottan és fáradtan 8tól ismét munkába álltam, Anita pedig szolidaritásból velem szenvedett egészen délután kettőig. Most pedig itt ülök és nem hiszem el, hogy nyakamon a karácsony és nem is érzékelem, hogy két évszakkal ezelőtt jöttem.

A legjobbakat, üdv,

bkf