Sziasztok,

az elmúlt hétvégék meglehetősen emlékezetesre sikeredtek. Az otthoni időszámítás szerint 6 órával hamarabb lettem 23, ezt használta ki Niki és eljött, hogy vásároljunk egy pár kelléket a szülinapi bulihoz. Február 25-én Dina ünnepi vacsorát főzött nekem, átjöttek a kedvenc szomszédok és Anita. Kaptam tortát, de gyertya nem volt, mert a Sabbath miatt nem gyújthatták meg, teljesen megleptek, igazán jól esett. Este, a tervek ellenére mégis csak elmentünk Hobokenbe, mert nem tehet el szülinap buli nélkül. Három helyet jártunk körbe, de nem volt az igazi egyik sem, mikor a biztonsági őrök elkezdték kiterelni a népet, nem esett nehezünkre hazamenni. Szombatra vártam a barátaimat, hogy megsétáltathassam az új cipőmet és Nikitől kapott ruhámat. Jól telt az esténk az örökzöld helyen, ahol megismerkedtem a kosaras focistámmal. Későbbiekben jót nosztalgiáztunk. Mennyi minden változik egy év alatt… tavaly ilyenkor a szegedi barátaim egy gigantikus szülinapi meglepetés partyt szerveztek majd keresztbe nyeltük le a csajokkal a Hajógyárit Pesten és róttuk anyuval Párizs utcáit. Össze se lehet hasonlítani, de ösztönös a leltár, csak úgy, mint újévkor.

A hétvége, amit hasonló izgalommal vártam, beigazolta, hogy talán mégis csak tudnak az Amerikaiak is ünnepelni (egy kis európai segítséggel). Szombat reggeltől zöldbe öltözött Hobóken, hogy méltón ünnepeljék meg Szent Patrik napját. Mindenütt lóherék, törpék és részegek írek voltak. Korán érkeztünk, természetesen alkalomhoz illő zöld ruhákban és kiegészítőkben, hogy lássuk a felvonulást és az oly sokat emlegetett őrületet. Minden második lakásból zene szólt, a tetőkön grilleztek, házibulik mindenhol, minden kocsma telis tele zöld sört szürcsölő kosztümös emberekkel a minden korosztályból. Az egyik kedvencem egy fűszínű rugdalózóba bújtatott baba, aki egy plüss lóherével csapkodta az apja fejét. Miután Connecticutból is jöttek ismerősök a fesztiválra, így abba a kocsmában kötöttünk ki, ahol ők vártak minket. A sört most sem sikerült megszeretnem a több órás próbálkozás ellenére sem. Az este igazi poénja azonban, hogy legalább tízszer megkérdezték hol Anitától, hol tőlem: "Ugye ti ikrek vagytok?". Nem hittem volna, hogy délután 3kor skót szoknyás tűzoltókkal fogok táncolni egy kocsmává butított elit szórakozóhelyen, de azt hiszem legalább még egy évet kell várnom, hogy csak hasonlót tapasztaljak itt, a szigorú előírások otthonában.

Üdv,

bkf