sziasztok,

az egyetemes kérdés foglalkoztat, vajon repül az idő vagy minden percnek súlya van? Visszanézve az elmúlt 365 napot erre a kérdésre nem tudok választ adni. Búcsú a családomtól, barangolás New Yorkban, ismerkedés egy új családdal, út a pokolba és vissza a gyerekekkel, míg hozzászoktak az új AuPair-hez, utazások, új barátok, a régi barátok hiánya, feldolgozni az otthon történéseket az igazi családomban, munka, szórakozás, munka,főiskola, felelősség, munka… Döntés, maradok még egy évet, látogatás haza, szívszakadás földindulás, visszatérés, hétköznapok, megkésett vízum. Zöldtea a bögrémben, kihúzom a széket, leülök a gép elé és blogot írok azoknak akik élvezik és olvassák immár több, mint egy éve. Elrepült, megszenvedtem, kiélveztem, nem adtam fel és nem bántam meg egyetlen percet sem. Ha csak nem történik, valami igazán megdöbbentő ennek a történetnek itt van vége, mert többek közt az volt a célom, hogy leírjam a zsidó közösség ünnepeit és hétköznapjait. Ennek az elvárásomnak eleget tettem, egy új kalandot kezdek, ami nem lesz ennyire varázslatos és megdöbbentő, de a modern ember egyik legnagyobb kihívásával nézek szembe: megküzdeni a hétköznapokkal. Köszönöm mindenkinek, aki támogatott és olvasott (ezt vedd személyes üzenetnek)

üdv,

bkf